Hungarian Medal of Honor Community MOHAA.HU TS3 mohaa.hu teamspeak3 szerver
1941-07-18 A londoni csehszlovák kormány egyezményt köt a Szovjetunióval.
1944-07-18 A japánok elfoglaják Saipant.
1944-07-18 Lemond a Tojo-kormány, az új kormányfő Koiso tábornok.
1944-07-18 Az I. Belorusz Front eléri a szovjet-lengyel határt.
Címlap Szabályzat Impresszum Letöltések Statisztika Naptár
Kávézó
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj


Kecseg
Mi ez az aktivitás itt
[Z.O.O.] Snake (mrno)
Hello, van itt valaki?
[MORR]Pattomi
Hali 2002. december 02., hétfő - 15:26
15 év, 7 hónap, 2 nap, 3 óra, 56 perc, 37 másodperc ezelőtt
iM & swat^ Dompi
egy nyári össznépi?
#Cyber^FS Clan FaterTheBoss
Szewasztok öreg csókák! a nólín legyen velünk
2003. július 04., péntek - 15:12
14 év, 10 hónap, 2 hét, 41 perc, 23 másodperc ezelőtt
-Aod^ GeniusPro
Akkor már én is
Szaki, majdnem egyszerre regisztráltunk! :o
2004. július 30., péntek - 13:04
13 év, 8 hónap, 3 hét, 5 nap, 23 óra, 4 perc, 46 másodperc ezelőtt
..::[WMSS]::.. Bulldozer
"Az anyag nem vész el, csak átalakul."
82nd Airborne Szaki
Na b+
82nd Airborne Szaki
2004. július 28., szerda - 12:39
13 év, 8 hónap, 2 hét, 2 nap, 1 óra, 9 perc, 28 másodperc ezelőtt
82nd Airborne Szaki
JÉÉÉÉ Még működik a régi accom ! Szevasztok
iM & swat^ Dompi
Dave927
Gyerekek valaki tudna nekem egy letöltési linket dobni arról a verzióról amin ti is toljátok a multit mert sehol nem találom:(
#Cyber^FS Clan FaterTheBoss
Mi a stájsz pléjerek?
(NVKT) Kakumix
Ma'kosguba fent volt majd jött Hemilton és nagyon jól szórakoztam. Sorra jöttek vissza az emlékek és némi reflex is. Nem játszottam már évek óta ilyen gyors játékot, csak a nyugdíjasoknak való WoT-tal és 1-1,5 óra játék után bedurrant az alkarom
(NVKT) Kakumix
Vasárnap este lévén reméltem az Old Muskateers-en lesznek páran, de még senki
(NVKT) Kakumix
Szép jó reggelt újra
mindenkinek! Van még "társasági élet" a magyar MoHAA-ban?
..::[WMSS]::.. Bulldozer
1-2 lehet, hogy még van. De már 8 évvel ezelőtt is legfeljebb 2 volt, amin játékosok is voltak.
csabus1972
Kérdésem lenne, mégpedig az ,hogy az Airborne-al játszom, és létezik még olyan szerver ami elérhető?
csabus1972
Sziasztok. Köszi a felvételt. Csaba vagyok.
Kempelek
Sziasztok!

Hosszabb, több éves kihagyás után az .: Old Musketeer$:. klán Mákosguba vezetésével elindított egy magyar, nosztalgia Mohaa szervert.

Akit érdekel és jönne azt szívesen várjuk 12 fős szerverünkre. Only mauser+freeze tag mód.
IP.: 37.221.209.105:12118
eC Unicum
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok!
FrozeN
..::[WMSS]::.. Bulldozer
Nem tudok róla, hogy lenne, viszont folyamatban van a mohaa unreal engine 4-gyel történő fejlesztése. Már vannak látható (játszható) eredmények, de a szerzői jogi dolgok miatt nem egyszerű véghezvinni.
#team.lpl | Renee
Sziasztok! Van még élő magyar szerver? Újra elővettem a nagyöreget és szívesen kipróbálnám, mennyit kopott a tudásom az évek alatt.
eC Unicum
Sziasztok!
Ízelítő a képgalériából

Mohaa Foci 2008 12 30 028
[2008]
Számláló
Ma
Összesen: 0
Egyedi: 0

Legtöbb
Összesen: 0
Egyedi: 0

Oldal ...
Összesen: 6193777
Egyedi: 164071
Kedves Látogató!

Üdvözlünk a magyar Medal of Honor közösség hivatalos oldalán!
 
Az alábbi funkciók használatához regisztráció szükséges:
üzenőfal, képgaléria, szavazás, fórum, hozzászólás beküldés, moh:aa ladder
 
A regisztráció ingyenes és az adminisztrátorok jóváhagyásával történik.
 
#mohaa.hu team
 
Klán regisztrálása


Klánadatok
Játék neve: Medal of Honor: Allied Assault
Prefix: [Ronin]
Alapítva: -
Név:
Weboldal:
TeamSpeak:
Ventrilo:
ClanBase azonosító:
Klán leader: szuperferko
Megbízott klán leader: Truel0vE
War szervező: White Raven


szuperferko 2009-Jun-14 06:24
Truel0vE 2007-Dec-24 07:06

Klántörténet


Egy szép tavaszi napon kipattant Tokugava Sógun fejéből az a briliáns ötlet, hogy hogy néz ki egy sógun szamurájok nélkül. Szamurájokra van szükségem!!! - kiáltott fel, majd útra kélt, hogy a legjobb harcosokat toborozza a seregébe...
Számtalan veszély leselkedett rá útja során, rengeteg barátot és még több ellenséget ismert meg, de olyan harcost, akit szívesen nevezett volna katonájának, nem találkozott. Elkeseredve heveredett le egy fa alá , egy nagyon hosszú és kimerítő harc után amikor egy hang szólította meg - Hallom harcosokat keresel, hogy fel tud venni a harcot a Chi-t-leer harcosai ellen?

 A Sógun forgatta a fejét, hogy megtudja, hogy ki is szólt hozzá, majd amikor nem látott senkit felnézett az égre, hátha valamilyen égi hatalom űz gonosz tréfát vele. Egy katana lebegett felette, és gyönyörűen csillogott a tavaszi napfényben.
-Egy beszélő kard! - az Istenek ajándéka kell, hogy legyen, gondolta a Sógun.
Óvatosan kinyújtotta a kezét a kard felé, de az elsiklott előle:
-Fegyvered leszek mely óv a bajban, és ontom ellenségeid vérét, de csak amíg betartod a Törvényeket! - szólt a Katana.
 A Sógun mélyen fejet hajtott a fegyvere előtt, és ünnepélyesen esküt tett, Ősei szellemeit hívta tanúnak, ha megszegné az esküjét, azok hozzanak rá rontást...
Katanájával oldalán kelt immáron útra a sógun, és a fegyver sugallatát követve jutottak egy árnyas kis ligetbe ahol egy cseresznyefa alatt két csodaszép lány üldögélt és csendesen szomorkodtak messzi földön harcoló kedveseik után, akiket megfertőzött a Chi-t-leer elleni harc. Kedvesen fogadták az idegent, étellel-itallal kínálták és míg egyikőjük sebeire keresett gyógyírt a mező virágai közt, addig a másik messzi földön szerzett kalandjairól mesélt a Sógunnak. Nehéz nap állt mögötte, hamar álomba merült és álmában rablókkal küzdött, és legnagyobb csodálkozására a két lány az oldalán harcolt... Bölcs ember lévén megfogadta az álmában kapott üzenetet és a két lányt megkérdezte, volna e kedvük harcolni a zászlaja alatt? Mosolyogva ugyan, de nemet mondtak, és további jó utat kívántak neki.
 A Sógun elszomorodott és nehéz szívvel hagyta ott őket. A Katana viszont azt tanácsolta, ha jó és becsületes harcosokat akar akkor ne katonákat toborozzon, hanem harcostársakat...Ez megtetszett a Sógunnak és visszasietett a hölgyekhez, akik erre a felkérésre már igent mondtak. Négyen voltak immáron...

Az égig érő hegyek ember nem járta hágóin keltek át, amikor egy hatalmas test zárta el útjukat, és napokba telet amíg meg tudták kerülni. Legnagyobb meglepetésükre egy fiatal harcos üldögélt a halott óriás mellett és csendesen nézte az érkezőket. Az óriás testén éktelen nagy seb tátongott a gyomra tájékán, valószínűleg az okozhatta a halálát is.
-Te fiú, ki ölte meg ezt az óriást? - kérdezte tőle a Sógun.
Én - szólt a csendes válasz.
-Igen, és hogy? Csak nem vagy varázsló? - mert fegyvert azt nem láttak nála, és a Katana mégis azt sugallta, hogy nagy harcossal van dolguk.
-Nem, nem vagyok varázsló.- mondta kelletlenül a fiú és egy ráspollyal tisztogatta a körmét.
-De valamibe csak belehalt, nem?- érdeklődött a Sógun mert, már nagyon kíváncsi volt.
- Hogy ölted meg? Áruld el a titkod kérlek, és harcostársam lehetsz a Chi-t-leer elleni harcban... A fiú elvigyorodott:
-Nincs ebben semmi titok... lyukat beszéltem a hasába!

 A fiú akit kedvenc ráspolya miatt Yasurinak neveztek el a többiek, mondta, hogy a közeli városban van két nagyon jó harcos. Akik szintén harcolni szeretnének a Chi-t-leerek ellen, csak maguk akartak hadsereget szervezni. A Sógun annyira megbízott a fiatal harcosban, hogy odaadta neki a Katanát, hogy menjenek beszélni a két harcossal. A két hölgy és sógun tábort és rablókat vertek a hegy lábánál, vártak türelemmel, míg vissza nem tértnek a társaik. Hosszú hetek teltek el amíg visszajöttek, a két szamurájjal... Mielőtt köszöntötték volna őket , a Sógun félrevonult a Katanával beszélgetni.
-Nagyon derék harcosok, és remek emberek, de van velük egy kisebb probléma... Az UJió iszik, mint a kefekötő, KAtsumoto meg azt hiszi magáról, hogy ő az utolsó szamuráj...

Hűvösek lettek az éjszakák, és a kis csapat kénytelen volt felkeresni egy közeli falut, hogy fedél legyen a fejük felett. Hideg is volt, az eső is eleredt, bekéredzkedtek egy öregemberhez, aki jó szívvel vendégül látta őket. A vendéglátásért cserébe nem kért mást ,csakhogy egy kicsit meséljenek a kalandjaikról.Éjfél jócskán elmúlt már mire végeztek a történetekkel, és nyugovóra tértek végre.  hatalmas ordításra tértek magukhoz, rablók támadták meg a falut. Mindenki kardot vett magához és lerohanták a banditákat, iszonyatos harc bontakozott ki a hajnali órákban. A sötétben csak a fegyvercsattogás, és a halálsikolyok hallatszottak, meg néha néha egy-egy surranó hang. Mire a nap kidugta a fejét , a falu főterén halomba dobálva feküdtek a rablók, és bizony nagyon soknak egy-egy nyílvessző okozta a halálát. Tanakodtak, hogy vajon ki lehet a névtelen segítőjük, és a sógun elkiáltotta magát:
-lépj hát bátran közénk, ne titkold arcodat!!!

Egy vékony alak bontakozott ki a ködből, hátán embernyi magas íjjal. Enyhén életunt hanggal válaszolt:
-én voltam az, musashi. Felhörrentek a szamurájok- az egyik legnagyobb  harcos sietett a segítségükre. tisztelettel fejet hajtottak előtte, ő pedig folytatta:
-szeretnék csatlakozni hozzátok.
Döbbenten hallgattak
- miért akarsz te csatlakozni hozzánk? -kérdezte katana. Mert 
-ti másképpen harcoltok, mint akiket eddig láttam, szimpatikusak vagytok nekem... és vannak veletek lányok is...

Bár Musashi -aki a kínai családja után csak wa-zsee-nek hívott mindenki- mindent megtett a szamurájhölgyek elcsábítására, a csapatszellemet nem tudta megtörni, sőt! bár katanának voltak fenntartásai , de a híres harcos nagyon is beillett a csapatba.

Alig fél évvel, a katana megjelenése után, a sógun nagyot sóhajtott, szíve vágya volt áthajózni a nagy tengeren. szívfájdító volt nézni amikor a tengerpartra értek a sógun mindig megállt pár percre, és némán meredt a távolba. katsumoto nem bírta már:
-sógun!- meghajolt előtte, és így folytatta: -vedd a fejem a tiszteletlenségért, de nem bírjuk már nézni, ahogyan szenvedsz. nekem van ismerősöm a hajósok között, ha elmúlik a vizek hava akkor kifutnak az első bárkák és mi is veled tartunk.
a sógun elfordította a fejét, valami belemehetett a szemébe, mert gyanúsan csillogott. bár akkor nem szólt semmit, este a tábortűznél csak annyit mondott:
- úgy legyen.
megdobbant a szamurájok szíve! útra kelnek hát, keresztül a nagy vízen!
az útról egy szó se esett, de mindannyian nagyon várták már a napot. csaknem egy havi vándorlás után érkeztek meg a városba amiről katsumoto beszélt. ujio azonnal bevette magát a csapszékek tengerébe, a két lány is szélnek eredt és a piacokat járták reggeltől késő estig, és csak aludni tértek meg a fogadóba, ahol szobákat vettek ki. a sógun, katsumoto, musashi, yasuri, és a katana együtt maradtak.
a tengertúli  világról fantáziáltak éppen amikor a szobájuk ajtaját valaki halkan kapirgálni kezdte. a legfiatalabb -yasuri- felállt és résnyire kinyitotta az ajtót. mivel nem állt ott senki, teljesen kitárta, de még így sem látott senkit. kilesett a folyosóra és tett egy lépést előre amikor egy vékony sipítozó hang csattant fel a lábai mellől:
-óvatosan te tökfilkó! néz a lábai elé, vagy az istenek legyenek irgalmasak a nyomorult fejednek, mert leváglak!
kardra kaptak a szobában tartózkodók és kisereglettek a folyosóra... majd földbe gyökerezett a lábuk a döbbentettől. a folyosón egyetlen japán kakas állt a maga teljes pompájában. boszorkányság! -hördült fel a sógun, és már szelte volna le a kis állat fejét ,amikor az hátrébb szökkent és hadarva beszélni kezdett:
- ne, ne merészeld, mert akkor rád száll az engem sújtó átok. én is ugyanilyen balga voltam, és nem törődtem a figyelmeztetéssel, és most tessék...csak ti segíthettek rajtam! egyetlen lény van aki fel tud oldani a bűbáj alól, de őt meg ma akarják megégetni...mentsétek meg, hogy segíteni tudjon rajtam. kérlek...

döbbenten néztek egymásra. egy boszorkányt kell megmenteniük, hogy segíteni tudjanak egy szamurájon. mivel a kiskakas annak nevezte magát, és igaza lehetett, mert a katana már hallott egy ilyen harcosról aki nyomtalanul eltűnt. meghányták-vetették a dolgokat és úgy döntöttek, hogy segítenek rajta. naplementekor magukhoz vették a fegyvereiket és a megbeszélt terv szerint elvegyültek a piaci tömegben.
hatalmas máglyát láttak a piac északi sarkában feltornyozva, és nagyon erős őrséget felvonulni, mikor egy asszonyt vezettek elő.
-ő az -suttogta rekedten a kiskakas, a sógun köpenye alól.
-halkabban, vagy megfőzlek levesnek- szólt a válasz. amikor az asszonyt már majdnem felkötözték a máglya tetejére, három lovas tört keresztül a tömegen. a villogó kardjaiktól, feketére mázolt arcuktól megriadt tömeg futásnak eredt, és a téren nem maradt más csak a szamurájok  és boszorkány, és az azt vigyázó őrség. rövid harc vette kezdetét, a szamurájok vigyáztak az őrökre, hiszem azok csak  a munkájukat végezték. musashi feltűnt a házak árnyékában , célra tartotta a fegyverét...két apró suhanás és a nőt tartó kötlek a földre estek. Musashi még célra tartva fegyverét körülnézett, az egyik lovas éppen felnyalábolt az alélt nőszemélyt, a többiek a sógunt, és katsumotot vették fel a nyeregbe. egyetlen ember hadakozott már, ujio volt az, de ő is már csak a részegségtől elborult agyában született árnyakkal küzdött. elmosolyodott és letörve a nyílhegyeket, majd így lőtte tarkón. a már tántorogni is alig tudó szamurájt A vállára dobta, majd ő is kereket oldott.

hAJNAL LETT MIRE MINDENKI MEGÉRKEZETT A BÚVÓHELYÜKRE, A KIKÖTŐ EGYIK HASZNÁLATLAN RAKTÁRÁBA. cSENDESEN BESZÉLGETTEK, AMIKOR MUSASHI BEÁLLÍTOTT UJIOVAL, aki kezdett lassan magához térni. óvatosan letette egy sarokba és elfogadta a kulacsot amit a yasuri kínált felé. a boszorkány az egyik sarokban aludt, katana vigyázta az álmát ,mert a kiskakas mindenáron fel akarta ébreszteni. -na, engedj már!!! csak elmondja a kis varázsmondókát és máris szabad leszek.- rimánkodott neki sokadjára  az éjszaka folyamán.
-azt a varázsmondókát én is tudom; ekképpen hangzik: eridj innen te levesnek való.- szólt rá a kard mert már álmos volt ő is. nem tudták, hogy egy kard minek alszik, és miért hiszi embernek magát, de ami igaz az igaz, a katanánál jobban senki nem horkolt. onagadori- mert így hívták a kiskakast- megsértődött és még a hajnali kukorékolást is végigduzzogta.


reggelre a szél ködöt hozott a tenger felől, és mindent elrejtett a jótékony leplei mögé. az a néhány osonó alak akik lovaikat hátrahagyva siettek az egyik hajó felé, nagyon örültek ennek. a  még mindig kába boszorkányt ketten támogatták, és az álomnyáltól maszatos arcú ujiot is terelgetni kellett. a köd olykor-olykor furcsa alakzatokat szült ahogy a feltámadó szél felkavarta, és bizony nem tudták, hogy most embert vagy csak kósza ködpamacsot véltek látni egy sarok mögött. tudták, hogy a város vezetője rettentően mérges lesz és, hogy bérgyilkosokat fog a nyakába szabadítani a csapatnak, aki elrabolta a máglyáról a boszorkányt. a sógun feltartotta a kezét és előre intett:
-ott van a hajó, de furcsa érzésem van...mintha csapda készülne.
yasuri és katsumoto előre lopakodtak ,míg musashi egy kunyhó tetejére kapaszkodott fel, hogy jobban lásson. már felért a tetőre amikor hatodik érzékének köszönhetően levetődött a tetőről. még hallották, hogy ott ahol a feje kibukkant nyílveszők és egyéb fémdarabok csapódnak a korhadt fába.
- che-t-lerek!!!-üvöltötte el magát, és szinte a vakvilágba kezdett el lövöldözni az íjával. félő volt, hogy megsebez valakit, de sajnos a che-t-erek ellen nagyon kevés volt az esélyük. különös mágiával átitatott fegyvereik voltak, amik mindig célba találtak, bármi volt is az. láttak a sötétben, és állítólag még a falak sem jelentettek akadályt a látásban. a harcolni ellenük reménytelen volt, a legjobb szamurájok is elhullottak már, egyetlen che-t-ler ellen folytatott harcban.
-szóradjatok szét- süvöltötte a sógun. éktelen puffanás hallatszott a kunyhók közt, valaki elengedte ujiot és az elaludt esés közben. yukiko és ikebana fogták közre a még mindig gyenge boszorkányt, és a sógun vezetésével osontak tovább a kunyhók takarásában. de ahogy lopakodtak, hallották, hogy a kunyhók falába sorra csapódnak a nyílvesszők.
- hát mégis igaz! ez látja merre megyünk!- suttogta ikebana- így sose érjük el a hajót. reménytelennek látszott a helyzet, mert a hajóig még volt 30 méter, de azt már sík terepen kellett volna megtenni, és nem volt sehol fedezék. a többieket nem látták, csak sejtették, hogy merre lapulhatnak, mert alighogy valaki megmozdult abban a pillanatban süvítettek felé a nyílvesszők. -várjatok, talán tudok segíteni.- a boszorkány volt az, és egy kicsiny pengével vért fakasztott az ujjából és halkan motyogni kezdett hozzá...
yasuri és katsumoto egy halakkal teli kosár mögött feküdtek és olyan kicsire húzták össze magukat amilyenre csak tudták. katsumoto vállát felsértette egy nyílvessző és erősen vérzett.
-ezek az átkozottak mindig tudják, hova lőjenek!- sziszegte a fogai között.- ha megmozdulunk végünk, ha maradunk szétlövi a kosarat és megint csak végünk lesz...-gondolkodott hangosan yasuri
- akkor nem mindegy, hogy szamurájként hallunk meg?
katsumoto csillogó szemmel nézett a fiúra:
- nem tudom, hogy kik a te őseid, de büszkék lehetnek rád.- és ő is előhúzta a kardját. lassan féltérdre emelkedtek, még mindig a kosár takarásában, és próbálták meghatározni, hogy egyáltalán merre is lehet az ellenfelük.
- esélyetek sincs. -szólt musashi valahonnan az egyik kunyhó takarásából, a helyzetre való tekintet nélkül, szinte már-már tárgyilagos hangon.
-egyetlen lépést tesztek meg és halottak vagytok, mindaketten.
-de akkor sem kellett a földön szűkölve meghalnunk, mint a kutyáknak.- sziszegte vissza katsumoto és látszott, hogy már elszánta magát.
- örültem, hogy megismertelek benneteket, odaát találkozunk...
-az istenek segítsenek nekünk- nyögte maga elé musashi és felajazta az íját.
-banzaaaaaaaiiiii!!!! - robbant bele a kikötő csöndjébe a harci kiáltás, ahogy a szamurájok az utolsó rohamukra lendültek. hallották még a pendüléseket, ahogy valószínütlen gyorsasággal lőtt rájuk valaki az egyik láda takarásából. és először katsumoto bukott fel, majd yasuri is elterült egy lövéstől. musashinak egyetlen lövésre volt ideje, és nem volt biztos benne, hogy talált e egyáltalán. majd egy iszonyatos ütéstől kihunyt a tudata...


2005. Katana
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]
Szavazás

Milyen gyakran látogatod a mohaa.hu oldalt?

Naponta

Hetente

Havonta

Félévente

Évente

A szavazás korlátozva csak tagoknak

szavazat: 40 hozzászólás: 0
Korábbi szavazások